2015.09.08.    Facés dühöngő

A mai kvantummechanikus továbbképzésem témája a következő kérdésekre keresi a választ a tudomány fényében:
Nos, ha tudom, h mit kéne tennem, h jól érezzem magam, és minden jobb legyen az életemben, akkor miért nem azt csinálom?!!!
mi az a kényszerítő erő, ami nem engedi, hogy kíváncsi érdeklődés és a technikák kipróbálása helyett mereven elutasítsa valaki azt, amiről úgy hallotta, hogy amúgy nagyon frankó, és a hasznára válna?!!
vagy esetleg egy nagyon szenvedő időszakában még ki is próbálta valamelyiket, tudja is h használ, de utána a süllyesztőbe dobja, és nyüglődik tovább… 
mert ő rá már nyugodtan rá lehet mondani, hogy tudatosan tudattalan,
h direkt szenved, mert úgy jó neki… nos rendben... de akkor legalább ne játssza az áldozatot, akkor vallja be, hogy mazochista barom… nyugalom, nem ti... :)
magamra vagyok mérges, ti szuperek vagytok... de éééén hülyebaromállat megint benyaltam a facéról fél óra agyfelcseszős fájdalomdrogot…  hát ugye mire volt jó? hát ezért pofázok én h amire figyelünk annak az energiáját erősítjük???!!!!! ragadjon már rám valami ebből a bazi sok elméletből könyörgöm!!!! jól van kis kohuteklujzácska, megint bravúroskodott a kis egócska… jó, büntetésből ezért ma kemény másfél óra torna, h kilógjon a belem… aztarondamindenit!!! majd adok én a stresszhormonoknak... nem fognak itt pangani bennem az tutkó…
mondjuk nem sok maradt, de ígéretet teszek itt nektek nyilvánosan: nem engedem, h kiáradjon a netről a szemét… nem nyitok meg semmi olyat, ami nem hasznos… 

tehát a kvantummező...
nos az ugye nem más, mint anyagtalan valószínűség, ami ráadásul kívül esik a téren és az időn… amint azonban a végtelen számú valószínűség közül megfigyelünk egyet, akkor az megjelenik a térben és időben...  
hát én nem fogok megfigyelni olyan dolgokat eztán, amiket nem szeretnék manifesztálni…
Kész. Pont.
Nem fogom megfigyelni a sötétparasztbunkókat, akik mosolyogva simán kinyírnának másokat… neeem… azokat fogom megfigyelni, akikkel barátkoznék az életben… az általam tudatosan kiválasztott lehetőségeket teszem valósággá a lehetőségek közül… az én Schrödinger macskám élni fog bakker… 
világomban minden rendben van... :) ami nincs, az is… :)
tehát a kvantummodell szerint az elme és az anyag szétválaszthatatlan… jól a fejembe vésem… nem a rajtam kívül álló körülményeken kell változtatnom, hanem az idő elé vágok és úgy viselkedek, mintha már nem lenne egóm… (csak a taplóbbik része, a hasznos maradhat)
ennyi… kitaláltam, hogy milyen szeretnék lenni egy távoli jövőben, jó sok önismereti, meditációs stb. munka után, pontosan leírtam magamban, h milyen szeretnék lenni…
és mostantól úgy viselkedem, mintha már olyan lennék…
tököm se pazarol el több évet az életéből a majdra… 
kopjon le a múltam a gúzsbakötésével együtt… jó.. :) a szép maradhat.. :) meg a hasznos is...
de hát mind az volt..  vagy nem?
most annyira bizonytalan lettem... nekem kell a múltam, kellenek az emlékeim… ááá… kis ravaszdi egócska… annyira cukin élni akar…
inkább nem is olyan szemét velem, és egészen hagyja élvezni az életet is, nem akar magára haragítani... nagyon fél, h elveszik, és inkább még szeretetreméltó is próbál lenni... de komolyan...
 
most úgy megsajnáltam, h ma még nem világosodok meg… 
de azért még olvasgatok kicsit...
azt mondja: ha a jól ismert gondolatokat és érzéseket idézzük fel, akkor ugyanazt a valóságot teremtjük meg újra és újra… ez tiszta…
tehát ha valami eltérőt akarok, ha változást akarok a megszokotthoz képest, akkor változtatnom kell a mindennapi rutinszerű gondolkozásomon, érzéseimen… igazából elég ha a gondolatra koncentrálunk, mert ugye általában az váltja ki az érzelmeket, az válik kémiává, testesül meg az energiája részecskévé…
Tehát: ha tudatosan vagy tudat alatt folyton a problémáimon rágódok, akkor egyre csak ugyanazokat a nehézségeket teremtem meg magamnak…
ezt tudom, ezt tapasztaltam… király... nem én írtam ezt a könyvet???
hát a stílus az más, de lényegét tekintve akár írhattam is volna…

Ragaszkodsz hozzá, h ilyen maradjon az életed, mint most?
Nos, akkor semmi mást nem kell tenned, csak ragaszkodj tovább ahhoz is, hogy az életkörülményeid határozzák meg a gondolataidat, és te nem tehetsz semmiről,
ragaszkodj hozzá, h te nem tudod szabályozni a gondolataidat… és akkor király... akkor semmi nem fog változni... minden így marad, mint most…
nahh…
távoli autósuhogás… madárcsiporgás, kutyaugatás… narancsos fények a falon, kékes árnyékok… sima víz, csendes kis vitorlák… opsz...
egy harang… hét óra… a nap már gyorsan megy le ilyenkor... megyek megnézem... semmi romantika ám, csak a szokásos kakatúra Nalával a kőbányába… és közben nagyon figyelek... minden gondolatomnak tudatában vagyok… nincs kegyelem egócska, hiába cukiskodsz...

 

 

Oldal: Facés dühöngő
Egy kvantummechanikus küzdelmei - © 2008 - 2024 - lujzazen.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat