2015.09.22. Neuromiteszeres

Sziasztok! 
Olvastam tovább a kis szubatomost…
Valahányszor létrejön egy gondolat, valamilyen biokémiai reakció zajlik le az agyban, -előállítunk valamilyen vegyi anyagot.
Értem.
Ahogy a test megkapja az agyból indított kémiai üzeneteket, azonnal reagál rájuk, beindít egy sor reakciót, amelyek szoros összhangban vannak a gondolattal. Ekkor a test válaszüzenetet küld vissza az agyba: tájékoztatja, hogy most már pontosan annak megfelelően érez, ahogyan az agy gondolkodik.
Itt kicsit túl tudományos volt, de a lényeg, hogy vannak a kis neurotranszba esett miteszerek, ezek amolyan kis kémiai hírvivők az idegsejtek között, és több féle is van belőlük.
Van amelyik izgatja az agyat, van amelyik lassítja, van amelyiktől álmosak leszünk, pl. most nekem ezek szállítják az infót.

Elrágok egy kávét, franc se főzőcskézik. (4-5 kávészem, cukormentes, kicsit később utána lehet küldeni egy pohár vizet, hideget)
Aztán vannak még neuropeptidek is, azok a vérben utaznak a céljukhoz, főleg a mirigyekhez, és aktiválják a hormonokat, na szóval érzéseink lesznek, ez a lényeg. És ezeket az érzéseket a gondolatok váltották ki.



Gondolat, neurotranszmitter, vegyületek, neuropeptidek, mirigyek, hormonok… és hol egy kockás has? ó, engem az ilyesmi már nem hat meg… csak a könyvben szexuális fantáziáról volt a példa… szóval ez a fantázia felkészíti a testet az élményre, még az esemény bekövetkezte előtt ugye… és ez a lényeg… ilyen erős kapcsolatban áll a test és az elme…
tehát nagyon figyelem, hogy mire gondolok, mert kíváncsi vagyok, hogy mikre adok utasítást a testemnek…
pl. megfigyeltem, hogy ahányszor meglátom magam a tükörben, olyanra gondolok, amitől tutkó valami öregítő cucc készül a mirigyben…
Ki ez a 100 éves nő? huhahuha ez én vagyok…   kirakatüvegek nélkül is boldogabb vagyok... sőt, kifejezetten pompásan érzem magam…  érzéseim szerint egy max. 25 éves nőnek kéne visszanéznie rám a tükörből… hát hol itt az összhang és a harmónia?
a tükrök láttán csak akkor nem csúszik ki egy meglepett jesszusom, mikor két óra alvás után támolygok ki fogat mosni… na akkor pl. semmi csudálkozást nem okoz a látványom… tökéletes harmóniában van az állapotommal…



szóval minden gondolatnak a tudatában vagyok, és ha nem tetszik akkor csere… bennem ugyan ne termeljen már feleslegesen stressz hormonokat…
a gondolkozás és az érzés körforgásába aktívan beleszólok…
olyan legyen, amilyet szeretnék, ne olyan, amit megszokott… pl. megszoktam, hogy nem tudok folyékonyan, szépen előadni, beszélni valamiről… a nevek kiejtéséről most ne is beszéljünk…
két dolgot tehetek: az egyik, hogy szakítok ezzel a megszokott, önkorlátozó gondolatkupacommal, és nem hagyom, hogy ezeknek megfelelő vegyületeket termeljek, és egy ennek megfelelő mentális szintet alakítsak ki magamban…
a másik, hogy abszolút ne zavarjon, ha mégis így van…

először tudatosan kell olyat gondolni, amilyet érezni szeretnénk, aztán mikor a test már úgy érzi magát, ahogy gondolkodtunk, akkor már a kis jelzései alapján az agy magától is úgy gondolkodik, ahogy a test érzi magát… körbe-körbe...

ha észrevesszük, hogy valami megint picit elcsúszott, akkor megint más agyi áramköröket kapcsolunk be, más kombinációkat hozunk működésbe, és akkor megint annak megfelelő vegyületek, hormonok készülnek a kis boszorkánykonyhánkban…
tehát figyelek, figyelek… nagyon figyelünk, rendben?
persze, csak ha változtatni akarunk… ha minden okés, úgy ahogy van, akkor semmi dolgunk, mint élvezni az életünk filmjét…
én most ezt a részt tekerem vissza a hétvégi sorozatomból... :)
bizony felsétálok az ebbel... sőt, nem sétálni fogok, hanem sietni...



jó sport az... :) szél, nap.. levegő... fenyőillat...
 

 

Oldal: Neuromiteszeres
Egy kvantummechanikus küzdelmei - © 2008 - 2024 - lujzazen.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat