2015.09.01. Költői kérdés

Miért olyan ostoba az emberi természet, hogy addig halogatja a döntést, addig halogatja a változást, amíg a dolgok annyira rosszra nem fordulnak, hogy a helyzet tovább már nem tartható fent?

Költői kérdés volt… és sajnos ez éppúgy igaz az egyénre, mint a társadalomra.
Megvárjuk, amíg bekövetkezik a krízis, a veszteség, a betegség és a tragédia, és csak akkor kezdünk elgondolkodni azon, hogy kik vagyunk, mit csinálunk, hogyan élünk, mit érzünk, hiszünk vagy tudunk, mert csak mikor már nagyon sz..r, akkor akarunk valódi változást elérni.
De könyörgöm miért csak akkor kezdünk bele az egészségünket, a kapcsolatunkat, a karrierünket, a családunkat és a jövőnket érintő változtatásokba, ha már előállt a vészhelyzet?  
Miért várunk addig? Miért a fájdalom és a szenvedés bír csak rá, hogy tanuljunk, változzunk?
Fejlődhetnénk egy örömteli vagy átlagos, közömbös állapotban is. Legtöbben mégis az első utat választják, és hiába nagy a pofám, így voltam én is. Jó, azt nem mondhatom, hogy tragédiákat éltem át, de azért megvolt a magam baja, voltak nehéz pillanatai az életemnek, amikből elegem lett.
Mit kellene tudniuk, vagy hinniük az embereknek a világról, hogy ne a baj irányítsa őket az önismeret, a megfigyelő, tudatos jelenlét útjára?
Mert nem kéne szenvedni annyit, ha még időben foglalkozunk a témával.
Szörnyű látni, hogy akár idegenek, akár szeretteink teljesen elutasítóan, közönyösen, lekezelően állnak addig ehhez a kérdéshez, a meditáció, a jelenlét, a tudatosság témájához, amíg nincs valami nagy baj velük.

Pedig csak annyi kéne, hogy elszakadjon a megszokott rutintól, szánjon egy kis időt rá, vállaljon egy kis kényelmetlenséget, kellemetlenséget az elején. Hogy ne legyen lusta, bakker… Mi lenne, ha más nyüglődéséből, hibájából, sikeréből is tanulnánk?
Mert ugye az intelligens ember okosan arra törekszik, igaz?
Úgy általában… ha látom, hogy más részegen 200-al felcsavarodik az oszlopra, akkor tán taxival megyek haza ha én is ittam...
Vagy ha látom, hogy egy kis tök milyen ügyesen lehóekézik a fekete pályán, akkor gondolom azt én is megpróbálom, csak sikerül nekem is…
Hát a pokolig zuhanások és a harmóniára való törekvés elijesztő és követendő példái miért nem ilyen hatásosak?
Na mindegy…  arra gondoltam, hogy minden nap írok ezzel kapcsolatban, hátha valaki elolvassa és használ neki… akár egyetlen ember kedvéért is megérné már, de még úgy is megteszem, hogy nem tudom azt sem, hogy valaki elolvassa-e egyáltalán… :) legalább addig is olyan dologgal foglalkozom, ami nekem is jó és hasznos…
mert az ismétlés megerősíti az agyi áramköröket, és neuronkapcsolatokat hoz létre, így ha nehezebbé válna a helyzetem, és elgyengülnék, talán akkor is uralni fogom a helyzetet és nem válok teljesen tudattalanná…
ugye az ember általában először megtanul valamit, majd gyakorlati tapasztalatra tesz szert, addig alkalmazza a tanultakat, amíg ez a képesség belé nem ég, végül pedig egészen a léte részévé válik...
na ez már a tudás állapota… mint rajzórán: húuunyoooríííts… negatííív téééér… :D
a rossz gondolati szokások megváltoztatásának módszerét ugyanígy meg kell tanulni és a tanultakat a gyakorlatban alkalmazni, addig míg át nem írjuk a lemezt…

A tudomány jelenlegi állása szerint egy hatalmas, láthatatlan energiamező részei vagyunk, amely magában hordozza az összes lehetséges valóságot, és érzékenyen reagál gondolatainkra és érzelmeinkre.

az az igazság, hogy a gondolatainknak olyan óriási következményei vannak, hogy ezek teremtik meg a valóságunkat, gondolataink hatással vannak az életünkre…
erről a tényről nem elég hallani, ezt a tényt zsigeri szinten kell elfogadni, megérteni, mert mindaddig, amíg el nem szakadsz a mostani látásmódodtól, ahogyan jelenleg látod a valóságot, nem történik valódi változás az életedben...
hogy megváltoztasd a gondolkodásmódodat, nyitottnak kell lenni a valóság és az igazság új értelmezéseire…

(A Buddhát én követtem el, 50x70cm, akrill, papír)

pl. a kvantumfizika megfigyelő hatás elve azt állítja, hogy az energiánk oda áramlik, ahová a figyelmünk összpontosítjuk… 
tehát mibe akarok energiát vinni???!
mit osztok meg a facén, min szörnyülködöm és dühöngök és érzem magam frusztráltnak a tehetetlenségtől?
na neeem…
okés, tudom mi van a világban, ez önmagában sem könnyű már, de én választom meg, hogy milyen energiát erősítek… nem bábként hagyom manipulálni magam és közben én is tréül érzem magam, és kínomban mentális szemetelésre vetemedek…
na neeem…
azon vagyok, hogy legalább a saját gondolataim, érzelmeim rendben legyenek és ne piszkoljak bele más életébe, a fejemben zajló negatív zaj miatt.. :)
holnap recézem kicsit ezt a megfigyelő hatás elvet, mert ha egy picit is elmélázik valaki a témán, akkor talán ő is könnyebben koncentrál majd arra, amit szeretne, nem pedig arra, amit el akar kerülni…
tehát én most a napra, a vízre, a virágra koncentrálok, és Sargentre, akinek tényleg bazi jó akvarelljei vannak.. :)
jó, okés.. eszem egy kis főtt kukoricát is, mert rákényszerültem, hogy magamnak főzzek ebédet.. holnap lehet kemény tojást ebédelek, az sem látszik sokkal bonyolultabbnak.. :)

 

Oldal: Költői kérdés
Egy kvantummechanikus küzdelmei - © 2008 - 2024 - lujzazen.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat