Egy kvantummechanikus küzdelmei

avagy hogyan főzzünk finom kvantum levest?

2015.11.04.  Ez inkább naplózás

(Kicsit elbibibabáztam a témát, de a végén azért van értelmes rész is, és nem javítok át semmit, amit leírok, max. egy cseppet mentegetőzöm
Nevetés )

Olvastam! Vigyor

Azt írja okosan, hogy elég nagy a különbség aközött, amilyennek látszunk, és amilyenek valójában vagyunk…
aláírom…
még nálam is van különbség, pedig fárasztó és felesleges dolognak tartom, hogy másnak mutassam magam, mint amilyen vagyok… de mivel a feltűnést, a megbotránkoztatást meg utálom, szeretek belesimulni a környezetembe, (csak külsőre értem, mert reklámot nem nézek) ezért bóóóóórzasztóan visszafogom magam a megjelenésem és a viselkedésem tekintetében…
pl. nem táncolva megyek az utcán, bármilyen nehezen bírom ki néha… még az autóban ülve sem vonaglok veszettül, max. a kihalt utakon vagy sztrádán… nem vetek etnikai fordulatokat sem a parton kutyaséta közben… (cigánykerék)…

2015.10.30.001.jpg

a ruházkodásról ne is beszéljünk.. imádnám a hülye fejkendőket, homlokpántokat, ecsetet a copfban, a totál dilis tarka-barka tógás-száris-indiános-afrikais-ufós-mittudomén milyenes beütésű szerkókat, a nagyon szexi nőcis csodákban is prímán érezném magam még mindig…
tehát energiát feccölök bele, hogy konszolidált külsővel közlekedjek, és észre se vegyenek… inkább egy sóhajjal lemondok dolgokról, de azt az árat már nem érik meg, hogy bámuljanak, mint a moziba… hm… ha feltűnésmentesen lehetnék olyan, amilyen, akkor az tetszene, de külső jegyek alapján kitűnni az átlagból meg már megint nem én vagyok…
óóó.. de jó, hogy ezt írom…
mert közben rájöttem valamire… lehet, hogy azért zavarna engem, hogy dilisnek, furának gondolnának a szerelésem vagy a viselkedésem alapján, (ami amúgy általában csak kitörő életöröm lenne, denszben, vigyorban, vidám ráköszönésben egy ismeretlenre, csupa szerintem normális dolog, csak ugye nem nálunk) szóval lehet, hogy azért zavarna, hogy hülyének gondolnak, mert azt hinnék, hogy direkt csinálom, hogy más’nak látszódjam… tehát, hogy feltűnési viszketegségem van, ki akarok lógni az átlag népből…
de hát én pont nem akarok, pont hogy ezért fogom magam vissza… nekem nem az okoz gondot, hogy hogy öltözzek másként, mint a többiek, hanem az, hogy ne az abroszban menjek el otthonról…
a könyv persze inkább belső tulajdonságokra célzott és nem a ruházkodásra… hehe… de azokból így hirtelen nem nagyon jut eszembe semmi, amit ne vállalnék fel… nyilván nem véletlenül kezdtem el ilyen témákkal foglalkozni sem anno… mert az egy dolog, hogy egy ideje már nem csak magam miatt foglalkozom a témával, de azért amiket írok itt, és amikről beszélek, azokat megéltem, kipróbáltam… mert szükségem volt rá… és még van is, bár már az is rendben van, ami nincs... Nevetés
hát ez most inkább a naplózás kategória, mint az olvasmány továbbadása, de sebaj… 
jó.. kanyarodjunk vissza az identitás-réshez…
a könyv szerint az embereknek van az az állapota, amilyennek másokkal akarják láttatni magukat, és van az az állapotuk, amikor nincs külső kapcsolatuk különböző tapasztalatokkal, személyekkel, dolgokkal, hanem totál egyedül vannak és csöndben…
na ez egy másik állapot, és ez elől nagyon menekülnek szegények…
a két állapot között olyanok vannak, mint düh, alacsony önértékelés, félelem, szégyen, önbizalomhiány, bűntudat… 
az egyik a személyiségünk felszíne, a másik részét pedig félünk megmutatni a világnak… nem hisszük, hogy az szerethető, elfogadható, hogy a társadalmi erkölcsök teret engednének egy ilyen’ személynek…

2015.10.27.005.jpg

azt írja, hogy ahelyett, hogy megmutatnánk a világnak, hogy kik vagyunk valójában, szokásokat veszünk fel, alkalmazkodunk, mert sokkal egyszerűbb és kevésbé félelmetes, ha egy csoporthoz tartozunk, és nem lógunk ki a sorból…
na igen, ez az… egyszerűbb nem kilógni…
azt is írja, hogy a harmincas- negyvenes éveinkben jelentkező ürességet, a valami nem stimmel érzést elfojtjuk, vagy elmenekülünk előle… lakásátépítés, ráncfelvarrás, új környezet, új test, sportok, nagy utazások, új táraságok, kapcsolatok, számítógép hajnalig, kései gyerekvállalás, stb. de az űrt nem tölti be semmi…

egy ellenállhatatlan belső kényszer van mindannyiunkban, hogy kiteljesedjünk, hogy megtaláljuk a helyes kérdéseket, keressük rá a válaszokat…
nincs menekvés, ha ezt elnapoljuk, akkor feszkóban élünk…
a szerencsésebbek ezt felismerik és ahelyett, hogy nagyobb tévét vennének leülnek és elgondolkodnak…
önvizsgálat, ébredezés… leteszi a maszkot és bármi is az ára, nem fektet bele több energiát abba, hogy fenntartson magáról egy illuzórikus képet… talán azt mondja, hogy már nem érdekel, hogy nem teszlek többé boldoggá titeket… végeztem azzal, hogy állandóan azon rágódok, hogy nézek ki, vagy hogy mások mit gondolnak rólam… végeztem azzal, hogy másoknak éljek…  
amikor valaki elkezdi elmondani, megmutatni magáról az igazat, akkor a dolgok kezdenek nagyon kellemetlenné válni...
a környezet ilyenkor kiakad, de nem lehet őket hibáztatni, ők csak a megszokott régi énjéhez ragaszkodnak, aki megalkuszik… aki legalább úgy csinál, mintha aludna…
hagyjuk már ezt az ébredező, megváltom magam, megvilágosodok, nem kell a gyógyszer dumát… nem normális… vigyük orvoshoz… pedig milyen cuki volt… félnek, féltik, nem akarják az igazságot…
pedig az az első lépés… ez vagyok… ilyen vagyok smink nélkül… nem kell? csá…

és akkor már kezdődhet a munka… mert problémák nincsenek, de feladatok, tennivalók azok vannak… Vigyor

nevtelen.jpg 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 28
Tegnapi: 6
Heti: 97
Havi: 668
Össz.: 55 400

Látogatottság növelés
Oldal: Ez inkább naplózás
Egy kvantummechanikus küzdelmei - © 2008 - 2024 - lujzazen.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »