Az ősz és a kazo   2015.11.12.

Amúgy az identitás-rés betöltésére az őszi levél sem alkalmas, és ezt nagyon jól tudják a reklámügynökségek, viszont vérprofin elhitetik az emberrel, hogy ha valaki vesz egy levélfújót, akkor sikerül beilleszkednie a társadalomba, és nem érzi magát tréül…
én meg próbálom elfogadni a pillanat vanságát olyannak, amilyen… mondhatnám, hogy reggeli csendes nyugalomban, de neeem, mert bazi hangos porszívózajban szemlélem, hogy a szomszéd fújja le a leveleket a fáiról…
egyesével lelibegés, mikor kedve van? hagyjuk már…
fújja, fújja, takarítja, egy szem lehullott levél sincs a kertjében szöges ellentétben a mi levélköreinkkel a fák alatt, amik szépek és a zen mesterek is imádják, felborzolt szőrrel, fújtatva-csörögve rohannak keresztül rajta…
különben mindig marad a fán pár levél, ami nem fogja fel, hogy vége, ideje lenne átalakulni komposzttá…
pedig minden fizikai forma mulandó, pl. ez a banán is már igen randa, addig kellett volna értékelnem, míg még ehető volt…
tehááát mi ebből a tanulság???
hányszor hallottam idős emberektől, hogy nem értékelték, nem használták ki azt, ami után már hiába sír az ember egy lepukkant, alig működő testben… az elszalasztott lehetőségek…

jó, én eztán csak olyat teszek, amit öreg fejjel nem bánok meg majd, és nem mondom azt, hogy de elcsesztem azt sok időt, ami helyett….............. itt általában a szeretet kimutatása, az élet élvezete, az álmok valóraváltása szokott állni… olyasmit szoktak mondani, hogy kár volt annyit dolgozni az új szőnyegért, jó lett volna a régi is, és inkább a gyerekre, párra, barátra kellett volna figyelni…

erdei tornapálya, törzsizom, váll, kar... mondjuk ha összemosódott volna picit a lepke a tempótól... :)

az ősz… a változás… a körforgás gyönyörű…  
és ébresztő is egyben, hogy a lényegre figyeljek és ne olyasmikre pazaroljam az időt, hogy megnézzem a világ összes nagyon cuki kismacskás videóját… mert bár az ígéretem óta elzártam a gépről folyó mocskot, de a cukiságoknak is határt kell szabni… max. napi 10 perc a gép előtt azokra a dolgokra, amik helyett sokkal klasszabb dolgot is csinálhattam volna…
ezt se olvasd, ha nem visz előbbre… minek?
nincs hasznosabb tennivalód? ajánlom a Kazohinia című kedvenc könyvemet…  na az nem időpocsékolás… én szétrötyögtem magam rajta, de közben valami siralmas tükröt tart az ember elé… uuu… a kazo… szeretnék a kazo szerint élni…
volt egyszer egy idegen, aki a kazo törvénye szerint adott nekem 1 millát, hogy tudjak végre venni egy saját lakást, és ne bérleti díjra költsem a bevételem… ez milyen már? akkor elolvastam a könyvet, amire hivatkozott és beleépült az én éltembe is valahol ez a kazo elmélet…  (a linken ott a könyv is, elolvashatod a netről)  - hála és tisztelet hullám akkori segítőim felé, mert a még hiányzó összeg nagyobbik részét is idegenek dobták össze, bár ők nem olvasták a könyvet, úgy látszik a vérükben volt..
amúgy a hinek világánál szimpatikusabb a Gyönyörű zöld című filmben élt élet, de a filozófiájuk mégis lenyűgöz… grrrr... most nézem a csatornámon, és persze, h törölték a filmet... abszolút érthető... ha lükén is, de ébresztő jellegű, mi lenne, ha mindenki úgy kezdene gondolkodni... még, hogy kirakni a tévét az utcára, meg nem venni új hűtőt, ha működik a régi... az gáz lenne... 
mondjuk letöltöttem, de most nem tudom nektek megmutatni...

Berzsenyi kilátóról a Balaton


Olvastam is ám... :)
minden nem kívánatos érzelmet kitörölni az emlékezetből, a tudatból, a testből, nem azért élek, hogy szenvedjek.. azért nem érdemes élni… az élet szépségéért, azért igen…
hát érdemes azért élni, hogy marcangoljuk magunkat? streszeljünk, hibáztassunk, védekezzünk, támadjunk? ha igen, akkor jó… :)
de akkor semmi rinya, semmi panaszkodás… ha valaki mazochista okés, de vállalja fel, és főleg ne terhelje át a másikra a szemetét… oldja meg ő, vagy élvezze, hogy minél rosszabb, annál jobb…

De kár, hogy nem a tudatosságot reklámozzák profi módon...
de jó lenne, ha az ismerősöm megnézne két szappanoperája közt egy reklámot és úgy érezné, hogy nem bírja ki anélkül, hogy leüljön egy csendes sarokba, elgondolkozzon az életén és változtasson rajta…
jönne haza a kicsi lánya és látná, hogy anyu meditál és mosolyog…
nem depi és cirkusz van otthon, hanem nyugalom és szabadság...

a meditáció nem egy ijesztő dolog, nem kell hozzá fájó lábbal, szerzetesruhában, kopaszra borotvált fejjel hajnalban ücsörögni, nem kell elvonulni kolostorba, nem vallás, nem kell hozzá oltár… az elcsendesedés, az elme kiürítése teljesen feltűnés mentesen, minden külsőség nélkül megvalósítható…
az igaz, hogy a ráhangoló szertartások, a hozzákapcsolt illatok, hangok, egy állandó hely stb. az segíti az elmélyülést, nem véletlenek ezek a több ezer éves hagyományos módszerek, amiket amúgy a modern tudomány, a modern agykutatás minden részletében alátámasztott… de ezekről legközelebb…
hív a napsütés, vár a hegy...
ezen a hegyen különben nincs vár, csak kilátó.. haha… :) bocsi

 

Oldal: Az ősz és a kazo
Egy kvantummechanikus küzdelmei - © 2008 - 2024 - lujzazen.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat