2015.10.29.  Nónyikás

Most olyan kis nyónyika vagyok valahogy… olyan kis szegényke-tesze-tosza… legszívesebben aludnék, hiába fátyolozik a nap…  pedig valami leültetett ide, h írjam tovább, amit olvastam…
talán el kéne menni vásárolni, az feldobná a napom, ha végre nem darált kávéból készítenék Nescafét… mert se kávéfőző, se Nescafé…
a színe sem az igazi, nem csak a pépességével van gond… olyan kis randa szürkés… naaa… meg ugye nem lehet kevergetni.. reflexből, a kávé lényegeként kavarok egyet, erre pöttyösen örvénylik... várok, leülepszik… mielőtt kortyolnék kavarok… várok, ülepszik…
hát így macerás… (nagy sóhaj) közben persze kihűl…  sóhaj… de most ezt posztoljam ki?

találomra felcsapom a könyvet, bökök egyet, és elfogadom, amit mond…
hihi… azt írja:
Tudatosítsd magadban a megszokott mentális állapotaidat!
felkiáltójellel írta!... jóóó… tudatosítom, hogy most nyügi vagyok, mert nincs kedvem vásárolni menni… igen.. ez egy elég visszatérő állapotom…
háhááá… közben telefonos segítséget kaptam… főzzem a kávét láboskában, tegyek a teaszűrőbe egy pézsét, pötyögtessem le, aztán melegítsem újra… aha… a pézsé is elfogyott, lila és illatos vécépapíron már csak nem szűröm át… tehát nem úszom meg a spárt… azért kicsit megvidámodtam… ennyi törődést… semmi nyavalygás, semmi kirötyögés-lecseszés, csak a problémára koncentrált megoldó ötletek… :D
az mondjuk az illetőben fel sem merült, h talán menjek le mégis vásárolni… lehet ismer.. :D szép az élet…még ha ezt látom is az ablakból…
(amúgy pár nappal később egy másik telós segély is jött, mennék tán le a földszintre, ott van kávéfőzőhöz való papírfilter... rögtön a kávéfőző mellett)

tehát arról van szó, hogy a gondolatainkkal átformáljuk a kémiai gyárunkat, nem stresszcuccot termelünk, hanem kávét… mikor ezt képzelem el, akkor a homloklebenyem okosan lehalkítja az agyam többi részét, és olyan kis valóságossá teszi a kávét… már nem megszokott kémiai szignált sugárzom egy idő után, hogy uuutálokvásárolni, ezek a neurális hálózataim kikapcsolódnak…
de jó… akkor lassan veszem a cipőmet… azt írja, hogy most egy csomó energiám felszabadult, mert sikerült kiszabadulnom az énközpontú túlélő üzemmódból az énnélküliség felé…
méééég jobb… hát nincs akinek szüksége legyen a kávéra… :D ez a könyv egyre jobb…
most egy kicsit azért belezavarodtam, mintha visszabújt volna a kisördög a hátsó kapun… na jó… de ha már nem zavar, hogy zaccos a kávé? akkor nincs gond… tehát vagy boldogan lemegyek abba nagy-nagy bevásárlóközpontba, vagy vidáman rágom a zaccot… de egyik esetben sem hormonálom nyónyikára magam… 
itt most azt mondja vegyem szemügyre a rezgésszámtáblázatot… na várjatok, annyira rendes vagyok, hogy idefényképezem nektek… arra akar rávenni, hogy magasabb szinten rezegve fizessek majd a kasszánál… mert a magasabb szintű energia az a jó… akkor most mégis van jó és rossz… máshol azt olvastam, hogy az nincs… jajistenem, hát annyi szinten lehet beszélni a dolgokról… a legbölcsebb spanjaimmal pillanatok alatt odalyukadunk ki, hogy nem érdemes semmiről beszélni… olyankor csak úgy vagyunk… az egy nagyon jó állapot…

(ha nem tudod elolvasni, akkor CTRL és távolodó egérgurigatás)

na még egy fontos gondolat, mielőtt elrezgek a géptől…
Elég ha a célod végeredményére koncentrálsz…

azt kell a gondolataiddal valóságossá tenned, azt hogy hogyan, azt felejtsd el…
hogy mikor, hol, milyen körülmények között ismered meg pl. az igazit, vagy az álommelós főnöködet… ha elkezdenél elemezni és találgatni a részleteket illetően, az már megint csak a régi személyiséged része…
azt írja az okos könyv, hogy meg se próbáljunk találgatni, mert ilyet csak a korlátozott túlélő mód állapotában élő emberi lények tesznek… azok meg olyan alacsonyan rezegnek, meg félnek, és dühösek, meg szomorúak, meg betegek, meg önzőek…
hát ezek ugyan nagyon emberi tulajdonságok, de nem túl vidámak… azt mondja ezt bontsam le, biológiailag bontsam le… megint a génekkel jön, meg a transzmiteszerekkel..
hahaha…
most meg egy hasonlattal jön, ugye a számítógépes hasonlattal… hogy képzeljem el, hogy van két egyforma hardverrel és szoftverrel rendelkező gép, az egyiket egy kezdő felhasználó kezeli, a másikat meg egy tapasztalt informatikus… azt mondja, hogy én sem tudom még, hogy mire képes az agyam… mondjuk a kezdő’ azért túlzás... én egy gyakorló kvantummechanikus vagyok…  még azt is írja, hogy minden változás a gondolkodással kezdődik… minden tanulás is…
gondolat - cselekvés - automatizmus
elgondolom, hogy hol a francban van a kettes, és kigondolom, hogy az oktatónak miért van egyel több pedálja, mint a Lajosnak, aztán a gondolatot követi a cselekvés… berakom sebességbe, és ha kellő mennyiségű tudatos figyelmet szenteltem a cselekvések sorozatának, akkor egy idő után hátradőlök az ülésben és olyan automatikusan vezetek, hogy szinte második természetemmé vált az autókázás…

aha… és most megint azt mondja, hogy akkor is nő az izomerő 22 százalékkal, ha csak képzeletben edzel napi egy órát… tehát!!!
a gondolattól a létezésig van egy közvetlen út is… kérdezi, hogy tapasztaltam-e már ilyet… és hogy ez a kvantum-teremtés legfontosabb kulcsa… meditációról is ír… de most újra fátyolozik a nap… magas rezgésszámmal, a részletekkel nem törődve kimegyek a külső világba... majd csak megoldja valahogy az univerzális, hogy legyen itthon elég táp... sejtem, hogy engem is belekever valahogy...

 

 

Oldal: Nyónyikás
Egy kvantummechanikus küzdelmei - © 2008 - 2024 - lujzazen.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat