2015.09.03.    Nyugodjál meg!

Ezen a szép csütörtök délután az energia és információ halmazomat levonszoltam a lépcsőn és egyesültem egy ezüstösen horpadozó másik energiamintázattal, de csak annyi ideig, míg kivettem belőle egy olyan gömbölyű kupacot, amivel jól le lehet fárasztani a zen mesteremet, aki kívülről feketének tűnik és ugató-nyüfögő hullámokat ereget magából…
a lábszerű nyúlványommal, ami tök olyan, mintha valóságos lenne odébb energizáltam a kisebbik zen mesterem, aki engem a türelemre tanít…
hát az mire fanyalogva besétál a kapun, a hajam kihullik.. (töröl-töröl)

a fenyőerdőben megerősödtek azok az áramköreim, hogy szúúúr… nem is értem a tüskét, hát mire játssza az agyát, hiszen 99.999999 százalékban semmi, és azzal a kis 0.000001 százalékával, h tud megszúrni egyáltalán? de megtud… viszont a gyanta illata… fantasztikus… még akkor is, ha a hajamban van és beleragad a pókháló is…
aztán úgy tűnik megint könyvet vettem a kezembe, bár olyan kis illúziósan tudtam csak olvasni, mert a lapokat nagyon fújta a szél... az is már milyen… imádom... mintha kifújna belőlem mindent, aminek nincs bennem helye… és ugye ő is csak energia, mint én… egyek vagyunk, csak én nem suhogok úgy, és nem zörgetek valamit a kéményben, amitől nem tudok aludni…
Most a változásról olvastam… asszongya: rutinszerű, megszokott gondolataink és érzéseink mindig ugyanazt a létállapotot, hangulatot állandósítják, ugyan úgy viselkedünk, érzünk… ha változást akarunk, akkor új módon kell gondolkodnunk..
igen, ahogy észrevettem ez totál így van… pl. ha arra gondolok, hogy a rohadt életbe, elfogyott az ásványvíz és már unom a főtt kukorica torzsáját, akkor duzzogva megyek le a hegyről vásárolni... na, de ha arra gondolok, h de jó, akkor veszek egy üveg nutellát is, akkor mindjárt örömittasan vágom be magam az ezüsthorpaszba… és nem zavar, h csak félig lehet kinyitni az ajtaját egy kicsit nagyobb horpasz miatt… na már most… mindenképpen lemegyek vásárolni, hát akkor menjek ugye vidáman és dalolva, nem?  
ja, és közben koherens hullámokat gyártok, nem ám vacak inkoherenseket… még erre is figyelek a fekvőrendőrök mellett...
ugye, mint a lézer... az nagyon koherens… tehát szabályos, egyforma a hullám minimuma és maximuma, vagyis berajzolhatom egy párhuzamos közé a hullámaim… na ilyenek az én érzéseim és gondolataim... koherensek… nem gondolom azt, hogy de jó lemenni vásárolni, és közben azt érzem, h a frászt, akkor is lusta vagyok…
neeem.. összehangolom az érzésem és a gondolatom, tehát úgy érzem, h de jó…  a gondolatot még könnyű elhussantani, ha azt mondja, h de nem akarok elindulni, jó lesz a tejföl üresen (találtam egy dobozzal és még nem járt le) de ha nem hussantom el, a nincs-kedvem-gondolatot, akkor az már kémia, akkor már fizikailag termelődik bennem boldogtalansághormon, és az már érzelem... azt már munkásabb elillantani... na ezért kell a gondolatot elcsípni, mert az husss…
tudjátok, mint a citrom... nincs ott de képzelegsz róla, és beindul a nyáltermelés, na akkor már az nem csak huss.. azt már le kell nyelni…
olyan pofon egyszerű ez, mint a pofon…
nem gondoljuk végig a megszokott lemezeink és akkor már másként is tudjuk magunkat érezni, és másként is tudunk viselkedni…
és figyelni kell, hogy koherens!!!! :D akkor a hullámok sokkal erősebbek, mikor összhangban állnak egymással… tehát gondolataim és érzelmeim összhangban legyenek… és kész… 
ha világos és összeszedett gondolataim vannak a célról, és ezek szenvedélyes érzelmi elkötelezettséggel párosulnak, akkor erősebb elektromágneses jelet sugárzok magamból, és ez egy olyan potenciális valóság felé vonz engem, ami megegyezik azzal, amit el akarok érni...
pill. most a nutellás üveget…  tehát nem fogok zavaros üzeneteket küldeni az kvantumlevesbe, neeeem… pl. hogy gazdag akarok lenni, oszt szegénynek érzem magam… hát szegény univerzumot totál megzavarom ilyen inkoherens hullámokkal…

még egy nekifutás: szándékom mindig legyen kristálytiszta, érzelmeim és gondolataim legyenek összhangba, éééés:
a megoldás részleteit rábízom a kiszámíthatatlan kvantummezőre...
majd ő megszervezi nekem az eseményt, nem érdekelnek a részletek… nutellát akarok, vágyok rá… most kinéztem a teraszajtón, de még nem volt okom meglepődni, nem csurgott az ereszről... mármint a nutella…
na jó, megadom magam, bízom, és nem akarom beszabályozni a nyalánkság mikéntjét…
persze azt is olvastam, hogy most úgy kéne éreznem, mintha a dolog már megtörtént volna, már most hálás is lehetek rögtön, hogy itt a nutella… előre... vagyis idő úgy sincs… okés, ezzel az erővel tényleg már most is hálás lehetek, hogy majd megettem nem sokára… enyhe mosoly, szájnyaldosás, nyammi... ez finomvoltleszvan…
de jóó... ez a kvantummező, ez bazi intelligens…
és biztos szeret is engem, mert én vagyok az is, még jó, hogy nem fogok utálatot érezni magam ellen... óóóó, pedig hányan ezt teszik...
utálják magukat… istenem... hát akkor hogy tudnak szeretni?
hogy akarnak szeretve lenni? na ez MVP. (másvalakiproblémája) én jól kijövök magammal, bírom a humoromat, tök jó fej vagyok, csak ne lennék ilyen lusta dög... :)
lusta.. milyen szó már ez??? :D szóval ha a semmi, ami csupa energiahullámból áll, és tele van információval képes önmagát anyaggá szervezni, akkor én is képes vagyok lemenni vásárolni és punk-tum… tum.. tumm. tttuutuutuuum…. tatata… ta… jó kis zene ez.. sziasztok mára, zárul Lujza betűtára… de ha tetszett nem sokára… ha nem akkor is.. :)

 

Oldal: Nyugodjál meg!
Egy kvantummechanikus küzdelmei - © 2008 - 2024 - lujzazen.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat