Egy kvantummechanikus küzdelmei

avagy hogyan főzzünk finom kvantum levest?

2015.11.10.     3D

A jó kérdések megtalálása… hát kérdezzünk:

Elfogadom-e, hogy ha nem teszek meg mindent a lelki és fizikai gyógyulásomért, akkor azzal szándékosan okozok fájdalmat a szeretteimnek?
Elismerem-e, hogy az életemmel példát fogok mutatni a gyerekeimnek, és vállalom-e, hogy azzal amit tőlem tanulnak, magukat az enyémhez hasonló szenvedésnek teszik ki?
Tehetetlen bábnak érzem-e magam, a körülmények áldozatának, vagy elképzelhetőnek tartom, hogy van erőm és lehetőségem a változtatáshoz?
Tudom-e mi tart vissza attól, hogy kipróbáljak olyan egyszerű fizikai és mentális gyakorlatokat, amikről azt hallottam, hogy segítenének rajtam?
Logikusnak tartom-e azt mondani valamire, hogy „nem hiszek ezekben a dolgokban” úgy, hogy sosem próbáltam?
Milyen múltbeli élményekből származó energiákat tartok lekötve?
Elfogadom-e, hogy az ezekhez való ragaszkodásommal magam tartom fenn a nem tetsző helyzeteimet?
Miért és hogyan büntetem magam és a szeretteim? Felismerem-e, hogy szándékosan teszem?

(hajolj miliméternyire a képernyőhöz és bambulj a képre rezzenéstelen szemmel, aztán lassan távolodj)

dollar-jel.jpg

Ha az egyik szerettemnek lenne az enyémhez hasonló betegsége, milyen tanácsokat adnék neki?
(olyan betegségről van szó, amit nem lehet gyógyítani, mert nincs semmi kimutatható szervi oka)
Miért mondom azt dolgokra, hogy csalás, és nem működik, miközben mindenki azt állítja, hogy de igen, működik? Nem gondolom-e, hogy talán nekem kéne másként csinálni valamit?
Felismerem-e, hogy orvosi segítségre szorulok, ha tizen-x éve egyetlen mondatot sem vagyok hajlandó váltani a gyógyulásom, vagy a szeretteim gyógyulása érdekében a „nemhiszekbenne” dolgokról?
Kicsit felhúztam most magam, míg leírtam ezeket, de hát hogy a francba lehetne rávenni embereket, hogy ezekre megkeressék magukban a választ???

fej-kinyujtott-nyelvvel.jpg


de semmi gond… nem haragról van szó, hanem a tehetetlenség okoz bennem feszültséget…
oksa-moksa… laza vállkör, fejkör, kis ficergés, egy fizikai lazulás, néhány mély, könnyed levegő… kinézek a tájra… a felhőkre… befele figyelek, próbálom belülről érezni a testem… és már rendben vagyok… megteszem az ügyben, amit tudok és majd ha adódik más, akkor megteszem azt is… de nem leszek partner a drámához, felőlem akár meg is gyógyulhatna a világ… felőlem nem kéne betonagyúnak lenni, meg lehetne tanulni lazítani…
Ismerek persze személyesen is néhány ilyen merev példányt, íme egy sztori az egyikükről…

cica.jpg

vannak azok a 3D-s könyvek, tudjátok, amin ilyen kuszaságra bambulsz, és beugrik egy kép, amit még kicsit mozgatni is tudsz erre-arra… na hát ezt nagyon csodáltuk a barátnőmmel, és odaadtuk neki is, hogy nézd de pofi… nézi-nézi, nem látja… de mi csak mondjuk, hogy lazán, nézz elé, bambulj, nézz mögé, bambulj… semmi… de kölcsönkérte a könyvet, hogy majd otthon próbálgatja még… egy-két hét után enyhe dühös töltettel visszaadta:
Ez csalás, nem működik… ez csalás.
Arról, hogy akkor mindenki hazudik-e szerinte, hogy látja a táncoló nőt, arról már nem volt hajlandó kommunikálni. Egy szó sem hagyta el a száját a továbbiakban a témáról. Lezárta.

Na kérem… hát, hogy lehet ezen kívülről segíteni??? Rá kéne szabadítani egy kuplerájt, talán lefáradna úgy, hogy utána lássa… 

nevtelen.jpg

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 5
Tegnapi: 40
Heti: 68
Havi: 639
Össz.: 55 371

Látogatottság növelés
Oldal: 3D
Egy kvantummechanikus küzdelmei - © 2008 - 2024 - lujzazen.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »