2015.11.16.   Infó-dömping

Naplózós agyalás...

Ez a nagy információ áradat, hogy minden mindenhova pillanat alatt eljut, ez óriási fegyelmet és figyelmet követel az embertől, mert nagyon alkalmas arra, hogy a padlóba döngölje kínjában, fájdalmában, félelmében, tehetetlenségében…
volt ugye rabszolgaság, tatárjárás, keresztes háborúk, iszonyat sok szenvedés, kínzás, micsoda módszerek voltak… rémes… a történelem könyv egy kegyetlen elmebetegség kórtörténete,
csak a népeket nem zárják diliházba, vagy börtönbe, ha lerohannak, kirabolnak, kiirtanak egy másik népet, mert nekik a vezéreik mondják, és ők csak parancsot teljesítenek…

ellensúlyként a témára...


velem mi történne, ha betörném a szomszéd ajtaját, hogy kéne a kégli, meg jó a tévéd, és húzz innen, vagy fizess nekem, hogy itt lakhatsz továbbra is, de azért a tévét és a pasid ad ide, mert az tetszik, és jut eszembe a frizurád viszont rémes, és felrobbantlak kicsit… ja, és nem vagyok felelős… nekem az anyám mondta, hogy csináljam ezt… na most ez mi? ha tényleg ő mondta akkor sem kitűntetést kapna ugye, meg én sem… de nagyba igen… kicsibe nem… fura…
szóval az ember nem változott sajnos, csak most itt a híradó, a fotó, a net… most mindent tudunk, mindent látunk…
régen még ha a szomszéd faluban éppen a csecsemőket csapkodta a falhoz a kedves szomszéd törzs, akkor is onnan pár kilométerre nem láttak róla képeket, fotókat vacsora közben… amíg a saját életében nem történt tragédia, addig nem látott róla rettenetes videókat, nem tudta hogy néz ki egy lemészárolt iskola, egy élve megnyúzott macska…

én mit kezdjek ezekkel a bevillanó képekkel az agyamban? hogyan dolgozzam fel, és élvezzem utána a naplementét? vagy nézzem a következő hírt, hogy jön koncertre a Deva Pramal? hogy örüljek neki, ha az előtte levő képkockán egy meggyilkolt halott fiatal lány feküdt a járdán? egy egészséges léleknek ezeket fel kell dolgozni, idő kell hozzá… vagy beteggé válik, vagy közönyössé… én nem akarok egyik sem lenni, ezért max. olvasok híreket, azt is csak az éppen szükséges minimál szinten... 
aki ezeket képben is nézi, gyors váltásokban a jót és az iszonyút, az hogy érzi magát?
ahogy körbenézek az ismerőseim között elég tréül…
hát nem látja, nem érzi, hogy nincs ideje feldolgozni, megemészteni, meggyászolni a rémségest, a szomorút… hogy lelki beteg lesz, félni kezd, hogy agresszív lesz…
nem hiszem, hogy a világ rosszabb lett, de ha így folytatja egyre betegebbé és közönyösebbé válik, mert ilyen képsorokkal napi szinten nem maradhat derűs és kiegyensúlyozott… ha az lett volna is, pszichésen sérül… régen sem jártak minden álló nap kivégzésekre szörnyülködni, most meg naponta többször nézünk rémségeket… tennivaló nincs vele, csak kevés és ritkán, de jól belénk piszkít…  és figyelmünkkel, a bennünk támadt érzelmekkel még tovább rontunk a kollektív érzelmi és mentális állapoton.. még inkább megtörténhetővé tesszük a jövőben is azt, amit megnéztünk…
ez nem misztikum… tudomány… így működik a világ… nem mindegy mire figyelünk, és mennyire válunk egy irányítható tömeg részévé…  mert ugye a farok csóválja a kutyát…

pedig figyelhetünk a világbékéért meditáló tömegekre is… akkor azoknak az energiáját erősítjük, és nem a félelemét, nem a haragét, a gyűlöletét… de jó bármi, aminek az energiáját jónak tartod, amitől elviselhetőbb, szebb a világ…  
szülőként felelősek vagyunk a gyermekeinkre hagyott világért… tanítsuk meg őket meditálni… 

akkor az unokáink már egy normálisabb világban élnének.. élnek majd… koherensen és okosan fogalmazom és érzem ezt.. 


figyelsz? ugye nagyon figyelsz?  és mire?

 

 

Oldal: Infó-dömping
Egy kvantummechanikus küzdelmei - © 2008 - 2024 - lujzazen.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat