2015.10.24.   Stressz és truffles

Üdv…  itt minden rendben… szuszogás, hortyogás, béke…
-Charlotte french truffles- pihekönnyű pehelypaplan és a könyv… már a végére akarok járni, szaporázok kicsit…

a stressz, az aggodalom olyan sok embert érint a környezetemben, hogy picit jobban belemegyek…
volt nekem is xanaxos időszakom, lássuk stimmelt-e rám, amit írnak erről…
azt mondja, hogy legel az őzike békésen, jön a farkas, puff… oda az egyensúly, beindul a vészreakció, működésbe lép a szimpatikus idegrendszer… ez automatikusan kapcsol be, pillanat alatt felkészíti a testet a menekülésre, aktiválja a mellékvesét, óriási energiát szabadít fel és pucolás…
ha sikerült meglépnie akkor a továbbiakban pánikra semmi ok, 15-20 perc után újra szép nyugisan legelészik… ennyi volt részéről a dolog… belső egyensúlya helyreállt… kész…
így működik az emberi test is… működne! de elcsesztük… túl agyasok lettünk… sajnálatos módon a gondolat az embernél önmagában is képes stresszválaszt kiváltani, sőőőt fenntartani… na ez a gáz…

                              

a gondolatainkkal vészreakciót idézünk elő, olyat, aminek semmi köze az éppen aktuális, a pillanatban játszódó történéshez… mosogatás közben stresszben vagyunk, hogy mi lesz majd ha! nem azon izgulunk, hogy tiszta lesz-e a tányér... frászt... azon izgulunk, h a végrehajtó elviszi-e a lakást… vagy h tudok-e még fél óránál többet egyszerre talpon tölteni…
a test válaszreakciója nincs arányban a mosogatással, ezért a stresszhormonok fölöslege felhalmozódik, rögeszmésen foglalkozunk a testünk és a környezetünk egyes dolgaival, az idő rabszolgájává válunk… uhum… húú ez de stimmel, de stimmel…
na de nem muszáj a jövő miatt izgulni… simán stresszelhetjük magunkat egy emlékkel is… prímán jó rá… - a szemét… a szegény… jaj én, jaj ő -
na most ez azért príma, mert így egy amúgy rövid ideig tartó stresszes helyzetből hosszú távú helyzetet csinálunk…
az őzike 20 perc múlva már csak a füvön rágódik, és nem azon, hogy jajj.. de csúnya fogai voltak… hogy csattogtak… és az a fatörzs.. majdnem pofára estem… akkor tuti elkapott volna… szemét…

de nem, az őzike nem tartja az agyában a farkast… és nagyon jól teszi, mert nem is tudna megbirkózni a testét érő negatív hatásokkal, egy hosszú ideig tartó vészhelyzetben… menekül vagy támad, elfut, megvédi magát vagy megeszik, de ez a felfokozott állapot nem tart soká egyik esetben sem… nem arra való…

              

hát az embernél sem… legyengül az immunrendszer, jön a betegség… bizony… ez van, ha túl gyakran billenünk ki a kémiai egyensúlyunkból…
a stresszes állapotban felszabaduló hormonok és más vegyületek áradatában egyes gének rendellenesen kezdenek működni…
tehát ami egy valós vészhelyzetben jó hatásfokú biokémiai reakció, az elképzelt helyzetben, ráadásul jó sokszor elképzelt helyzetben már kifejezetten káros…
a napokon keresztül tartó aggodalom, pont ugyanazokat a vegyületeket szabadítja fel, mintha egy farkas loholna a sarkunkban… a test elvonja az energiát az immunrendszertől, az emésztő és endokrin szervrendszertől és azokhoz az izmokhoz szállítja, amikkel menekülni, vagy védekezni, támadni kéne… hehe…

pszichológiai szempontból nézve a stresszhormonok túltermelése dühöt, félelmet, irigységet, gyűlöletet kelt az emberben… agresszív, frusztrált szorongó, bizonytalan lesz, fájdalmat, szenvedést, reménytelenséget érez, depressziós lesz…
jó, amiket eddig írt, az stimmel… nem túl vidám, de stimmel… ír még hosszan a túlélési üzemmódról, meg a kizárólag fizikai lényként élésről, a newtoni modellről, az energia rezgésszámairól, ami ha alacsony, ha lassabb, ha nemi vágy, ha versengés, ha szeretet meg kvantum, meg hol egy french truffles? … na ugye… hiába… a csoki még dementorok ellen is jó, hát még ilyen könyvek ellen…
sajnos azt is írja, hogy idővel függővé válunk a problémáinktól… azt mondja, hogy totál kémiai függőség miatt tartjuk fenn a kedvezőtlen körülményeinket, egy egészségtelen kapcsolatot stb.

hát jó… minden kedvezőtlen körülményemet felszámolom… az ebet eztán zsákban tartom itthon… csak a feje lehet kint… ezzel rögtön kivédek számolatlan mennyiségű kis fekete kedvezőtlen körülményt… a macskának külön zsákja lesz, mert rendes vagyok…
ezzel megint teszek egy lépést a szabadság felé… én ugyan nem fogok függni a problémáimtól… még hogy engem érzelmi bódulat köt a vedléshez!!! na hagyjuk már… meg hogy rászoktam a külső környezeti elemekre, és azokkal azonosítom magam… peeersze… meg, hogy a tulajdonképpen gondolataimtól váltam függővé, mert azok látnak el a szükséges adrenalinnal…   jó, még egy kis truffles…

              

na, itt megint oda lyukad ki, amit a poszt elején írtam, hogy ha változni akarunk, akkor elvonási tüneteink lesznek… jön a belső hang, ledumál, és maradunk a jól ismert valóságunknál… most azt írja, hogy maradok a szőrben? kivágom ezt a könyvet…
jajó, csak akkor maradok a szőrben, ha továbbra is korlátoznak a gondolataim és az érzelmeim…
ha kordában tartom az egóm, akkor az jó, mert megvéd a külvilágtól…
az egyensúlyban levő egó természetes ösztöne az önfenntartás… egészséges egyensúly alakul ki az ego és a többi ember igényei között… mondjuk Kordát nem kedvelem különösebben, de jó, akkor majd benne tartom az egóm… és mivel ez már így hajnali öt fele nagyon silány poén volt, hát megyek aludni… pedig még olyan izgiket ír az egoista, önző, önimádó stresszesekről is… :D na majd holnap… jó éjt..

 

Oldal: Stressz és truffles
Egy kvantummechanikus küzdelmei - © 2008 - 2024 - lujzazen.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat