2015.10.06. Elvonókúra sejteknek

Sziasztok.. :)

Tehát a nem nekem íródott könyv azt írja, hogy talán azt hiszem, hogy én tartom kézben a dolgokat, de valójában a múltbeli érzelmeimnek megfelelően - a testem befolyásolja a döntéseimet…
most jön a kémiaóra…
valahányszor arra gondolok, hogy bűntudatom van, (pl. mert nem azt csinálom, amit elterveztem a célom érdekében) akkor jelzéseket küldök a testemnek, bizonyos vegyületek választódnak ki, és előidéződik bennem a bűntudat érzése… szegény sejtjeim receptorai úgy módosulnak, hogy be tudják fogadni és fel tudják dolgozni ezt a bizonyos kémiai információt, a bűntudatét… végül már, sokadszorra, ezt érzik normális állapotnak, és sajnos, amit normálisnak éreznek, azt kellemesnek tartják.. azt szokták meg…

mint mikor éveken át a hév mellett laktam, és annyira hozzászoktam a zajhoz, hogy tudatosan már meg sem hallottam, csak ha még pluszban egy motoros csorda bőgette a motort veszettül, akkor tűnt fel, hogy a megszokottnál is nagyobb a zaj…
na ez van a sejtekkel is.. érzéketlenné válnak lassan a bűntudat kémiai érzésére, legközelebb már egy erősebb érzelemre van szükség, hogy meghaladja az ingerküszöbüket és reagáljanak… ha egy nagyobb dózisú bűntudatvegyület felkelti a sejt figyelmét, akkor érzi úgy, hogy él, akkor úgy felélénkül…

és amikor osztódik, az új sejteknek már nagyobb lesz az ingerküszöbe… bűntudatfüggővé váltam… hála magamnak… és a testem érezni akarja ezt a bűntudatot, amihez hozzászokott…
na! és most jön az, hogy mi van, amikor változni akarok? eztán nem halogatom a dolgaim, megvalósítom a céljaim... megváltozom…
és kipróbálom, és működik, és de jó... és tényleg kitűnően érzem magam..
egy darabig...  mert a testem, az nincs elragadtatva… követeli, hogy kielégítsem a kémiai igényeit… azt szokta meg, hogy memorizált kémiai folytonosságként éljen, termelje a bűntudat érzelmeihez szükséges kémiai anyagokat... 
hát mi az, hogy egyszer csak nem gondolok a bűntudatra???? hát ő függővé vált attól… olyan, mintha elvonókúrán lenne… tréül érzi magát…
mint egy szerelőszalag, mit kezdjen egy másféle alkatrésszel? pánik, vészjelzés az agynak… az agy is riaszt.. tudattalanul persze...
én jól akarom magam érezni, meg akarom tanulni a mai adagomat a rajzelemzős könyvből…
de a sunyi kis agyam is pánikol, hogy a sejtek riadoznak, nem tudnak a megszokott módon bűntudat-cuccot termelni…
erre mi történik?

a kis rafkós agy ara kényszerít, hogy levágjam a francba a könyvet, mondván, hogy majd holnap, most más dolgom van, de tényleg, ráérek még, ennyi idősen már minek tanuljam meg, jó, mindegy, majd holnap elkezdem…
de én még kitartok, még nézegetem, hogy akkor majd nem napi 20 oldalt tanulok eztán, hanem 23-at, és akkor nem csúszik el a tervem...
és akkor jönnek a még sunyibb gondolatok: nem baj, ha egy kicsit rosszul érzem most magam... nem én tehetek róla... a múltam emléke vagyok... nézzük már meg, hogy a múltam alapján, a kondicionáltságom alapján nem tanulhatom meg... egy lusta tanulatlan dög vagyok, jobb is, ha nem erősködöm ezzel a változós, tanulós próbálkozással, tudhatnám, hogy gyenge vagyok, ha eddig nem változtam meg, eztán se tudok... stb.

és oda a célom, marad minden a régiben, visszasüllyedek az automatikus programban, a test végre újra megkapja a bűntudatérzést, minden megy a régi megszokott kerékvágásban…
akkor is ha sz… r, mert azt szokta meg… 
ez történik akkor ha úgy akarunk megváltozni, hogy a tudatos énünk és a testünk nincs összhangban… mást akarunk, mint amit a testünk akar, amire hosszú éveken keresztül szoktattuk.. ha nincs összhang, nincs változás.. a test győz… visszaállítja a régi, egészségtelen rendet…

de van egy jó hír… :)
ha a negatív érzelmek be tudnak épülni a tudatalatti operációs rendszerébe, akkor a pozitívak is be tudnak.. :)

Az van, hogy a tudatos pozitív gondolkodás önmagában nem elegendő a negatív érzelmeink legyőzéséhez!
Lehet, hogy a tudatos elme boldog akar lenni, de a test hosszú éveken át másra lett programozva. A tudatalattink boldogtalan akar lenni.



Az a legsiralmasabb, hogy például lehet, hogy csak egyszer csaltak meg az életemben, de ezerszer lefutattam gondolatban a szitut, és az ugye olyan, mintha ezerszer átéltem volna… tudjátok, a citrom, a fejben gyakorlás… tehát a testnek az, hogy agyalok rajta, az olyan, mintha újra és újra átélné…
egy történés, semmi… de a fejemben ezerszer megcsaltak… ? hááát noooormális??? csóri test egy jó szolga… jön a gondolat bunkó exről,
és megint ugyanazt érzi, amit akkor a valós események hatására…
éveken keresztül jön a gondolat, és hatására a test újra termeli a becsapottság-cuccot, a düh-cuccot, a csalódás kémiai vackait… 
a hol-a váza-fején-töröm kémiai anyagát…
az árulás úgy bevésődött, hogy évek óta az vezérel a testemen keresztül…
egy egyszeri alkalom… gondolj bele.. és a véremmé vált… hát kell ez nekem?
hol a fakanál… új kvantumlevest főzök… nem vagyok hajlandó önmagam emléke lenni…  nem érdekel, hogy rászoktam erre az érzésre, hiába ezt érzi már a testem természetesnek…  lecseréljük a programokat...
nagyon örülök, ha végig olvastad… talán te is levest főzől?
az enyém ma finom lett… drukk-drukk, hogy a tied is… :)

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Elvonókúra sejteknek
Egy kvantummechanikus küzdelmei - © 2008 - 2024 - lujzazen.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat