2015.09.17. Rajzolós

a gaz szép virág, a büdöske pedig nagyon is illatos…
tehát füvet nem nyírunk, gazt nem tépünk ki, és akkor van időnk tovább olvasni az áthuzalozásról…

ott hagytuk abba, hogy ha változtatni akarunk a világon, akkor magunkon kezdjük… a neurológia bebizonyította, hogy képesek vagyunk mentális gyakorlással átszervezni agyi áramköreinket…
tehát fejben rajzolok, úgy h nem is érek hozzá a ceruzához és ugyanazon az agyterületen jönnek működésbe és alakulnak ki idegcsoportok, mintha valóban rajzolnék…
ez nagyon fontos dolog… képesek vagyunk rá, hogy pusztán a gondolkodásunkkal, -a külső körülmények megváltoztatása nélkül is- változást hozzunk  létre az agyunkban…. ezt tudtuk eddig is, a citrom és a nyáltermelődés pl. de ez tényleg fontos, komolyan kell ezt venni, mert így megszakítható az ördögi kör, itt a változtatás lehetősége…

tehát nem citromot képzelek el, hanem egy olyan világot, ahol nyugodtan folyhat az a hírfolyam…  tetszik az nekem, hogy kóbor kutyák hiányában a menhelyek dolgozói a húsgyárakból kiszabadított teheneket legeltetik a szép és tiszta mezőkön… ja, és ott gyerekek ülnek meditálva, mert az iskolában úgy elfáradtak a délelőtti játékos tanulásban, hogy még a mobiljukat is csak arra használták, hogy a patakból igyanak... és a rajzaikon nap-virág-fű-szív… nem úúúgy…
na jó, tehát az erő ahhoz kell, h a környezetemtől függetlenül kitartsak a világról való álmom mellett… itt van Gandhi…
Ghandi film link
egy olyan jövőben hitt, ami szöges ellentétben volt az akkori világával… India brit gyarmat volt, nyoma nem volt a szabadságnak, egyenlőségnek, erőszakmentességnek… de ő hitt benne… az volt az álma, és úgy viselkedett, mintha az álma már valóság lenne.. okés, ledobták a vonatról, börtönbe zárták stb. de ő nem adta fel az eszményeit..
én sem fogom az enyémet, bár nagyon vicces, h Gandhihoz hasonlítom magam, de a nyomában szeretnék járni… egy próbát megér, más elfogadható tervem nincs a világ megváltoztatását illetően… tudom, hogy milyen világban szeretnék élni, és bármilyen irreális elképzelésnek tűnik, kitartok mellette…
amúgy nem is olyan irreális… mert ha sokan… 
opsss… de mi van, ha a sötétség energikusabban akarja, hogy az ő világa váljon valósággá? nahh… elcsíptem.. ennek esélyt sem adok… az én vágyott világomban nincs erőszak, nincs félelem, nincs pusztítás… se szóval, se tettekkel…
és lehet a folyóból inni.. bár ezt elég nehéz elképzelni, de juszt is… és az én elképzelt világomban nincsenek kerítések sem… amikor kertes házban laktam, a szomszéddal már le is szedtük a szögesdrótot a közös kerítésünkről… minek az? na ilyen világban szeretnék élni…
mondjuk a másik oldali szomszéd épített egy szép fakerítést, amit nagyon díjaztam, mert a baseballütős verekedéseik kevésbé zavarták meg az idilli kávézásom… meg a Gyilkos nevű dobbermanjuk se tudta leharapni se a gyerek ujját, se a macska farkát… tehát élni és élni hagyni…
kitartok az elképzelésem mellett, az ember nem írtja ki sem egymást, sem a földet, és úgy él, mint a befőtt… nem érdekel, hogy alig kapok fizikai bizonyítékot rá, hogy ez így lesz… 

Gandhi vagyok, Buddha vagyok, éhes is vagyok és szép idő van, és olyan szél fúj, és úgy süt a nap… a part üres, és a hullámok hangja… imádom…
a parton is olvastam kicsit… közben lehet anyázni is, hogy rád rázza az eb a hideget…
szóval a tanulás azt jelenti, hogy szinaptikus kapcsolatokat építünk ki az agyban… aztán bevonódik a test is, és amikor figyelünk és ismételgetjük az újonnan szerzett képességet, akkor az agyunk megváltozik… mindegy hogy fizikailag is gyakorolsz, vagy csak képzeletben… nem hablaty, kísérletek, tesztalanyok stb.
mivel az ember megnagyobbodott homloklebennyel rendelkezik, a gondolatait fenemód élénké tudja tenni… az előagy a külső környezetet lecsendesíti, és semmi mással nem foglalkozik, csak egyetlen gondolattal… annyira elmerül a képzelgésben, a mentális képalkotásban, hogy az agy anélkül változtatja meg a huzalozást, hogy valami konkrét, tényleges külső körülmény érné… ha ezt megtesszük, akkor agyunk a környezetünk előtt fog járni…
és ugye a gondolatok élményként tükröződnek vissza… hát így… hát ezért figyeljünk oda a gondolatainkra…
idegrendszeri változások és a környezetben létrejövő fizikai kölcsönhatás… higgyünk már a tudománynak kérem szépen… itt a lehetőség, hogy öröm legyen a face hírfolyama és ne menjen el a kedvünk az élettől is…  ismétlem magamnak, mert aaaannyira fontos:
ha a kívánt jövőbeli esemény előtt! befolyásolom az agyam, akkor létrehozom azokat az agyi áramköröket, amelyek lehetővé teszik, hogy a szándékommal összhangban viselkedjek, mielőtt még az esemény valósággá válna… ha újra és újra gyakorlom, hogyan gondolkozzam, hogyan cselekedjek, hogyan létezzek jobban, akkor azzal telepítem’ azt az idegrendszeri hardvert, amelyre szükségem van ahhoz, hogy pszichológiailag felkészüljek az új eseményre… kialakul egy új neurális hálózat, lényegében egy új program…
és ez az új program fog automatikusan futni, nem az eddigi kukázni való egós szutyok… a nyolcrétű nemes ösvény… a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, a helyes cselekedet, stb. nem hülyeség az sem.. pedig hol voltak még akkor a kis szubatomi kísérletek…
tehát naaagyon figyelek minden egyes gondolatomra… nagyon figyelek… figyelek… nem a gondolatom vagyok, hanem ez a csendes figyelő…
de hát ilyenkről már regéltem máskor is... hány éve is? aztán semmi látszatja... neeem, van látszatja.... tényleg használ... :)

http://www.kohutekgaleria.hu/magyar/oldalak/tudatos_tudatalatti_program_feluliras/

 

 

Oldal: Fejben rajzolás
Egy kvantummechanikus küzdelmei - © 2008 - 2024 - lujzazen.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat