2015.10.27.  A figyelős

Ááleeluja van fűtés, a nap süt, a víz egészen kék, a macska fekete, a levelek sárgák… de a vodka színtelen… szüntelen… és ezeknek köze nincs ahhoz, hogy mi a teendő, ha valóban változást akarsz az életedben… gyönyörű volt a naplemente és kukucskáljatok ki, mert gyönyörű a telihold is, de ezek sem igazán befolyásolják, hogy az az alap, hogy megfigyeld önmagad…
minthogy személyiségvonásaink elsősorban a tudatos figyelem szintje alatt működnek, mint egy automata szoftverprogram, el kell mélyedni magunkban, tudatosnak kell lenni…
nem olyan könnyű…
folyamatosan rajta kell tartani a figyelmet a gondolatainkon, automatikus érzelmi reakcióinkon, reflexszerű viselkedésünkön… úgy kell figyelni, mint egy filmet, egy színészt… mit játszik a kohutellujzácska nevű primadonna… fura, mert többnyire, mintha egy másik szerepet játszana, mint amit arra a napra ráosztottam… vagy azt csinálja kb. de nem pont úgy, ahogy igazán tetszene…  a gondolatairól ne is beszéljünk…
roppant mód ébernek kell lenni, mert pillanat alatt megfeledkezik az ember a megfigyelésről, és már megint csak, mint tudattalan robot működik...ezt persze nem jó hallani az egós elmének.. még h én robot… kész, kikukázza a könyvet, elugrik az oldalról, nem érdekli… mert Ő dönt, Ő nem automatikusan működik… Ő azt csinálja, amit akar…
aha… :D biztos?
én is azt hittem régen… aztán dobtam egy hátast, mikor elkezdtem figyelni…

idővel sikerült csökkenteni bizonyos idegi hálózatok összekapcsolódását, ahogy sikerül elcsípni egyre korábban egy gondolatot, ami nem okés, úgy egyre kevésbé vált ki érzelmeket, nem a megszokott módon termel a kémiai gyár, nem a megszokott módon aktiválódnak a gének…
lassan változunk…

Az első lépés a szokás kialakítása: megismerem, megfigyelem önmagam…

sok kis trükk, működő technika segíti ezt, lehet kipróbálni őket, izgi, de elég önmagában a figyelem… a fegyelmezett, nem lankadó, éber figyelem… és nem ér szídni magunkat, ha gyakran beleveszünk a régibe… csak egy mosoly, hogy opsz, és figyelünk tovább… a dühöngés, a sikertelenségérzés, türelmetlenség stb. már megint a régi lemez tartozéka… nem kell…
csak újra figyelni… míg el nem érjük a célunkat… a gulyást sem vesszük le hamarabb a tűzről, csak ha megfőtt… hát a kvantumlevest sem… figyelek, leállítom az induló, nem kívánatos köröket, energia szabadul fel, azt az új, az akart változásba fordítom…
ha időt szakítunk rá, hogy elképzeljük, átgondoljuk mit akarunk másképen, milyenek akarunk lenni, akkor a drága kis homloklebeny alkotómunkába kezd, kombinálja az idegi áramköröket, válogat, összeilleszt, megteremt egy modellt, egy belső képet az elérni kívánt eredményről…
ehhez fontos kérdéseket kell feltennünk magunknak… a jó kérdések megtalálása néha a legfontosabb, az egész folyamatban… pont erről van szó amúgy a kreativitást fejlesztő rajztanfolyamunkon… ott is más nézőpontokat keresünk, próbálunk váltani, hogy megoldást találjunk egy élethelyzetre…
a vizuális nyelv segítségével boncolgatunk egy problémát… már ha van olyan, mert azok ugye nincsenek..
csak megoldandó élethelyzeteink..  mert a kreatív folyamatban az első a jó kérdés… mi lenne, ha nem fáklyával világítanánk? ez egy jó kérdés volt.. ennek eredményeképpen, most felkapcsolom a villanyt, hogy lássak tovább olvasni…
és persze információt gyűjtök be a témával kapcsolatban… na ez se mindegy, hogy hogyan… mert a saját személyes szűrőnkön keresztül, csak azt fogadjuk be, ami beillik az addigi világunkba… ebben is segít a rajztanulás, hogy hogyan tudunk a legnyitottabbá válni az infó számára…

…nos tehát szépen írunk egy új programot, áthuzalozzuk az elménk… ez egy mentális folyamat, minél tudatosabbak vagyunk, azaz minél többször figyelünk, minél többször emlékeztetjük magunkat célunkra, minél többször blokkoljuk időben az automatice induló lemezeink, annál gyorsabb a változás…
egy idő után valahogy már minden kirakat és minden tévéműsor és minden slágerszöveg arról kezd szólni, azt a témát tolja, amire rákattantunk…
most nézzétek ezt a képet… itt még nincs kész, ez csak egy fázisfotó egyik rajzosunk bevállalásáról, egy belsőtér tanulmányról...

    mi van rajzta? semmi extra, ugye? egy terem, ahol asztaloknál ülnek, valamit szuttyognak… aha… a frászt… nekem ez a kép kétszeresen is a lényegről szól…
egyrészt ugye a J-art, másrészt a kép két oldalán tükör van, abban tükröződnek a dolgok… nekem ez a múlt és a jövő… egyik sem valóság, mint a tükörkép… csak a középső rész a valódi, a jelen pillanaton keresztül léphetünk be a valóságba… bár itt még nincs felfestve a kilincs az ajtóra, de  ott van fölötte már az óra, amin bizony nincs mutató… hahah… nem miattam nem tette rá direkt… de nekem ez is azt jelenti, hogy idő nincs, csak pillanat…
óraidő persze van, én a pszichológiai időt tartom feleslegesnek… na és akkor mit festett mutatók helyett? citromot…
pedig szó sem volt a citromos példáról… na, hát erről beszélek… hogy akkor már így látod a világot… és ez abszolút nem zárja ki, hogy lássuk azt is, hogy a perspektíván még van mit gyúrni...  és azt sem, hogy néhányotok totál mást lásson bele… a kép ugyanaz, de mindenki számára más a mondanivalója… a saját személyes szűrőjén keresztül engedi magához az infókat róla… klassz, nem? pl. egy asztalos tutkó tök másról beszélne a kép kapcsán… ám ezen a nagyon személyes beállítódáson lehet lazítani, kicsit más szemszögből vizsgálódni…
na főzök vacsit… talán keménytojást… azt csak néha rontottam el, akkor nagyon barna lett és égett… pedig fazéknyi vízbe tettem fel főni, de az univerzális néha megtréfál…
és nézzétek meg a Holdat… tényleg szép…

 

Oldal: A figyelő
Egy kvantummechanikus küzdelmei - © 2008 - 2024 - lujzazen.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat