2015.10.23.     Pavlov és flow

Jelentem, tovább olvastam a könyvet…

hm… dióhéjban összefoglalom az eddigi lényeget:
mikor az ember változni akar, akkor olyasmit él át, mint a drogfüggő, elvonási tünetei vannak, nem megy a dolog… a teste ugyanis rá van szokva a jól ismert kémiai létállapotára, igazából az elméje helyett a teste irányítja… ha valami történik vele, akkor a teste ugyanazokat a kémiai reakciókat váltja ki, mint amit megszokott addig..
és nem kell a dolognak megtörténnie még egyszer, elég ha valamiről eszébe jut, lefut az emlék és már termelődik is a hozzátartozó érzelmekhez szükséges kémiai cucc… és ahányszor gondolkozunk rajta, újra átéljük, újra és újra… rögzítjük, memorizáljuk… akár totál tudat alatt is…
a Pavlovos példát mondtam már? van aki nem ismeri?

               

(a képen nem Pavlov kutyája van, hanem egyik rajzosunk örökítette meg örök vadászmezőkre költözött kedvencét)
tehát már bazi régen, 1890-ben egy orosz tudós mielőtt megetette a kutyáját megnyomott egy csengőt.. csengő.. kaja.. csengő… kaja… csengő… nyáltermelődés...   nem azért csorgatta a nyálát az eb, mert már ott volt az illatos vacsi.. nem… még mielőtt érezte volna az illatát, még mielőtt meglátta volna… elég volt már a csengő hangja...
mint a citromos példa… egy kondicionált, automatikusan működő reakció…
a pillanatok alatt végbemenő kémiai reakciók sorozata változást okoz a testben.. ez nem kérdés, mint ahogy az sem, hogy ezeknek a 95 százaléka tudattalanul történik...

na ez a gond… ezért olyan nehéz változtatni… tudatosan lehet, hogy már mást akarsz, hogy már a jelenben élsz, de a tudattalan tested még a múltban él…
és itt a nehéz mondat:
Önmagunk emlékei vagyunk.  
súlyos… nem tetszik, de attól még Pavlov kutyái vagyunk… akkor is ha ez már lerágott csont, ismétlem önmagam, de fontos… nem szabad elsiklani, hogy aha értem.. már hallottam… igen, ééés? hozott már valami változást ez a tudás? mert ha nem, akkor semmit nem ér... egy kis morzsa az egónak… van mire bólogatni, hogy ezt már tudom... a klasszikus kikukázása az olyan infónak, ami változáshoz vezethetne…

és akkor haladjunk tovább… azt írja, hogy felül kell kerekedni három dolgon: az időn, a testen és a körülményeken… érdeklődik, h mikor vannak ilyen pillanatok az olvasó életében… hogy mikor él át egó-mentes pillanatokat… van ennek több neve, pl. flow-élmény, jobb agyféltekés állapot, valódi jelenlét, stb.
tehát mikor érzem úgy, hogy megszűnik a külvilág, hogy elveszítem az időérzékem, hogy csak a jelen pillanat tennivalójára koncentrálok, hogy nem kolbászolok el gondolatban a múltba és a jövőbe, hogy nyugodt és laza vagyok, hogy teljesen feloldódok abban, amit éppen csinálok, hogy gondolatmentes rések keletkeznek az elmémben…
a gondolatmentességen nem azt kell érteni, hogy lesüllyed az ember a káposzta szintjére, bár az is jó lehet, hanem azt, hogy felülemelkedik a gondolaton… rákapcsolódik egy gondolat mögötti, feletti tudatosságra, ami sokkalta hatalmasabb és több annál a kis bekorlátozott tudatállapotnál, mint amivel a mindennapokban megszokott módon működünk…
jó, ezzel nincs gondom… naponta sokszor, ha nem is mindig hosszabb időre, de tényleg sűrűn átváltok ilyen állapotba… bármilyen hétköznapi tevékenység megfelel rá, nem kell hozzá meditáció, vagy valami extra dolog…
de tény, hogy kezdetben könnyebben ment valami kreatív folyamat közben… vagy sport közben, természetben, kisbabákkal a karban, vagy egy ló, egy kutya közelében… egy macska dorombolása közben... ezek valami nagyon pihentető, kisimító állapotok… lehet h fizikailag elfárad közben az ember, pl. ha sport közben éli meg, vagy pont fordítva, ha órákig nyugodt dologra koncentrál, akkor meg utána berobban az edzőterembe, vagy felfut a hegyre, de mindenkép jobban érzi magát utána…
az egó-mentes állapot pihentető… kellemes… 
ezért üldözik olyan sokan akár pia, tudatmódosító szerek, életveszélyes sportok közben… pedig nem kell hozzá tönkrevágni a testünket… lehet meditációval, kreatív dolgokkal, valódi jelenben éléssel is agyalásmentes állapotba jutni… a festegetés, rajzolás egy a sok kapu közül, egy átjáró...
(a fotón a J-art egy hétvégi montázsa látható)

tehát az a cél, az a lényeg, hogy ne agyalj... élj a pillanatban…
a könyv felénél már csak eljutottunk idáig… persze nem így fogalmaz, meg még cifrázza, hát ki olvasná végig, ha az elején írná a lényeget? de leegyszerűsítem, lelövöm a poént:
Tudatosan, a jelenben kell élni. Kész.
Na az tetszett, ahogy Tolle elmondta ezt az egyik hat napos előadássorozata elején és még hozzátette, hogy a további hat napban lényegében semmi újat nem fog mondani, csak ezt fogja recézni...

nem tartogat titkokat, hogy végig ülje mindenki az előadásokat…

 

 

Oldal: Pavlov és flow
Egy kvantummechanikus küzdelmei - © 2008 - 2024 - lujzazen.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat